6.nap
május 20.
Bolgár határ felé
Hajnali 4 kor komoly eső verte a szoba ablakát, amitől sikerült felébrednem. Fél hatig még fetrengtem az ágyban, majd következtek a reggeli teendők. Az apartman török kávé és menta tea készletét használtam.
8 kor az eső is elállt így elindultunk a Bolgár határ felé, de előtte még jól bereggeliztünk pizzával és lekváros fánkkal.
Az időjárás tökéletes, felhős égbolt, 24 fok és a már megszokott DK-i szembe szél.
Pirot-ig a Nisava folyó mentén tekertünk.
12 számozott alagút van ezen a szakaszon. A látvány hasonlít a Piva kanyonhoz. Pirot a térképen kis pontnak látszik, de igazából egy nagyváros komoly ipartelepekkel körülvéve.
Itt egy görög fastfoodban megebédeltünk.
Innen még 20 km az utolsó szerb település Dimitrovgrád. A Bolgár határ már csak 6 km, de mi nem mentünk tovább.
A szálláskereséssel elment több mint 2 óra. Most olcsó szobát nem tudtunk felhajtani. Végül a város egyetlen hoteljében vettünk ki egy szobát, még elfogadható áron.
Megtett táv 100 km
7.nap
május 21.
Csuda jót aludtunk a luxus hotelben!.
Igaz, hogy reggeli nélkül fizettük a szobát, de egy próbát megér jelszóval, leültünk a reggeliző asztalhoz. És láss csodát, már kaptuk is az étlapot, majd a kiválasztott reggelit, kávéval teával.
Arra lettem figyelmes, hogy mellettünk ülő középkorú férfi és nő, magyarul beszél. Elmondták, hogy EU s megbízásból vannak itt a magyar rendőrség színeiben. A zöldhatáron teljesítenek szolgálatot. Magyar rendszámú rendőrautóval vigyázzák a határt.
A bringáink egy lezárt raktárban éjszakáztak.
Kellemetlen, hűvös, szeles borús időben indultunk a 6 km-re lévő határhoz.
8.20 kor már Bulgarisztánban voltunk. Vagyis 9.20 kor, mert ők 1 órával előrébb vannak. Közút híján az autópályán mentünk Szófiáig.
Az első 15 km végig emelkedett és fújt a már megszokott déli szembe szél. Helyi idő szerint 13 órakor már a fővárosban koptattuk az aszfaltot. Pontosan nem mértem meg, de kb 15 km bicikliztünk mire átverekedtük magunkat a városon.
István kapott egy kis ízelítőt a balkáni forgalomból és az óriási zajból. Egy kis bevezető az isztambuli nyüzsgéshez.
A város déli oldalán azzal a szándékkal álltunk meg, hogy harapjunk valamit, de sajnos nem jött össze, mert kártyával nem tudtunk fizetni. Erre a 3 napos itt tartózkodásra nem akartunk helyi pénzt váltani.
A következő benzinkútnál sikerült a frissítés.
Próbáltam a következő 20 km-en belül szállást foglalni, de sajnos nem találtam megfelelőt. Ezért feltöltöttük a víz készletünket és eldöntöttük, hogy vadkempingezni fogunk, úgyis már nagyon elkényelmesedtünk.
Egy kis falu szélén külön váltunk és kerestünk valamilyen alvóhelyet. Én találtam egy romos épületet és 2 nagy ágymatracot. Az egyik helyiséget kitakarítottuk és szépen beköltöztük biciklikkel együtt. Mig István elballagott a falu kisboltjába addig én megfőztem a vacsorát.
Grízgombóc leves smack tésztával, kenyérrel. Utána mézes süti és a végén hideg sör.
Ez az Isu megjegyzése:
„Halló! Útitársat keresek Isztambulból hazafelé. Ne kelljen már egyedül poroszkálnom hazafelé. Repülő vagy Flixbus kihozza a bringát és a gazdáját is. Csak egy gyenge próbálkozás. Ha, esetleg mégis venné magának valaki a fáradtságot, azért olyan spori jelentkezzen akinek bírom a tempóját!”