8.nap
május 22.
Bulgarisztán
Jelentem az értünk aggódóknak, hogy a romos bakterházban eltöltött éjszakánk kis jó indulattal mondva zavartalan volt. Volt két vonat késő este és kettő kora reggel. Kicsit remegett az épület, de probléma nem volt.
Éjfél után még egy kiadós záport kapott az épület, de azt is túlélte.
Ami a rovarokat illeti, bolha, tetű, poloska, rühatka, hangya, légy, szúnyog egyikkel sem találkoztunk. Ellenben denevérek repkedtek a szobánkban éjszaka. Ha jól láttam a fal repedéseiből jöttek elő. Megvan a magyarázat, miért nem volt légy, és miért nem támadtak a szúnyogok.
Reggelire rizskását készítettünk májkrémes kenyérrel teával és kávéval. Az evéssel sokat szuttyogtunk azért csak 7.20 kor tudtunk elindulni.
Bemelegítésnek 5 km emelkedővel kezdtük a napot. Felkapaszkodtunk 940 méter fölé. Ezen a magasságon majdnem fáztunk. Előkerült a sapka a táska aljáról.
Az autópálya melletti 8 számú főutat használtuk. Az állapota gyalázatos, autók nem közlekednek rajta. Nagyon gondolkoztunk, hogy felmegyünk a pályára, de a hatalmas forgalom és a nagy zaj visszatartott bennünket.
Vakarel településtől 40 km lejtmenet következett, de nem nagyon tudtuk kiélvezni, mert még mindig erős szembeszelünk van. Már 8 napja szemből kapjuk a szelet, kezd unalmassá válni.
11-kor megálltunk egy kis étteremnél levest enni. Később egy kútnál kólára és fagyira. Ezzel a tápanyaggal jutottunk el Plovdivig.
Délután csúnya felhők gyülekeztek ezért bookingon foglaltunk szállást. De mivel a bringákat nem tudtuk éjszakára zárt biztonságos helyre tenni, tovább álltunk.
Két sarokkal arrébb találtuk meg az igazit. Nem a legolcsóbb, de még belefér a költségvetésbe. A vacsora kicsit nehezen jött össze. 1 km kellett gyalogolni, mire találtunk olyan éttermet, ahol tudtunk kártyával fizetni.
Megtett táv 132 km
9.nap
május 23.
Húúú… ez a Bulgarisztán !
Most vagyok itt ebben az országban negyedszer, de valahogy nem tudom megszeretni. Gyalázatos utak, egyhangú táj, flegma vendéglátósok, idegen nyelvet szinte senki sem beszél, bankkártyával sehol nem lehet fizetni…szutyok az időjárás és még sorolhatnám. Na, de ezt az utolsó éjszakát talán még kibírom.
Reggel 18 °C, szemetelő esőben, gyenge pofaszélben indultunk. Az első 40 km-en csak a végeláthatatlan semmibe vesző utat láttuk magunk előtt. Domb, kanyar, benzinkút, sorompó, híd, vasúti felüljáró… semmi, de, tényleg semmi. Majdnem elaludtam a biciklin. 11 kor megálltunk reggeliebédelni. Már megkaptuk a tálcára az ételt, mikor kiderült, hogy csak kp tudunk fizetni. Éppen csak kitudtuk fizetni, a maradék helyi pénzünkből.
Innentől az út minőség a béka segge alá csúszott. A következő 50 km-t ezen a mocsok úton kellett letekerni. Ez nem esett jól a fájós bal vállamnak.
2- kor egy ÖMW kútnál ettünk, ittunk, kávéztunk. Itt úgy döntöttünk, hogy még tovább gurulunk Svilengradig, ami még 35 km.
Ez a 22 ezres kisváros 13 km-re van a Török határhoz. A Marica folyó fölött épült, 600 éves törökök hídon érkeztünk a városba. A második hotelt találtuk alkalmasnak az éjszakai itt létre. Tiszta szoba, kényelmes ágy, bringák biztonságban tető alatt.
Volt kisebb gond a meleg víz szolgáltatással, de a házi bácsi másodszori felszólításra gyorsan orvosolta.
Miután belaktuk a szobát, bementünk a városba kicsit körülnézni. A vacsorázó hely kiválasztása nem volt egyszerű. Csak egy helyen lehetett kártyával fizetni, de legalább itt isteni volt a pizza és a jéghideg Stella Artois.