10.nap
május 24.
Törökország
A mai napot egy hangyányi pálinkával és István házi kolbászával kezdtük. Majd a szokásos kávé, tea, tisztálkodás után indultunk a Török határ felé.
20 perc alatt átjutottunk mindkét határon. Sok autós csúnyán nézett ránk, mikor a sor elejére álltunk. De sajnos nekünk jogaink vannak. Nekünk kevesebb van két kerékkel.
Az első Török város Edirne előtt már egy teljes útzár fogadott bennünket. Egy felüljáró építése miatt nem engedték az autós forgalmat ezen az úton. De mi a bringákkal elfértünk a fém állványok között. Egy ott dolgozó munkás még segített is átemelni a bicókat a építőanyagok felett.
Edirnében a bóklászás közben váltottunk helyi pénzt, és vettem török sim kártyát. Innentől 28 napon keresztül lesz netem.
A következő városban Havsaban ebédeltünk. A környék összes kutyája, macskája minket bámult, miközben ettünk. Egyik sem volt sovány. Majd irány újra az országút.
Az országutat egy nagyon jó minőségű hullámvasútnak jellemezném. 500 m lejtő 500 m emelkedő, 80 km -en keresztül.
5 után érkeztünk be Lüleburgazba. 125 ezres kisváros melyet a D100 as országút szel ketté.
Szálláskeresés közben alig tudtunk biciklizni, mert akkora nyüzsgés volt a városban. Az utcák a boltok a presszók, kávézók tele emberekkel. Az emberek körénk gyűltek és mindenki segíteni akart.
Több hotelben érdeklődtünk, de az ár nekünk nem felelt meg. A tavalyi ár 3x ajánlották.
Utoljára még elmentünk egy zug hotelba is, ahol szintén horror árat mondott a recepciós. Már úgy volt, hogy megyünk a városszéli erdőbe táborozni. De István agyában felsejlett egy régi emlék….
Ezen a településen van egy biciklis akadémia. Nosza rajta keressük meg!
Előtte megittunk egy jeges Efes sört, hogy jobban menjen a navigálás. Egy helyi legényke odavezetett bennünket. Egy Budapest hűtőmágnes volt a jutalma.
Már sok helyen megfordultam bringával, de még ilyet nem láttam. A recepción volt egy úr, aki körbevezetett bennünket a épületben. Van több szoba, klímával, ágyakkal, WC, tusoló, hideg-meleg vízzel, konyha, hűtő, mosógép mosószerrel. Szereléshez szükséges szerszámok, külső és belső gumik, pumpa és különböző alkatrészek ami egy kerékpárhoz kellhet. Ezek használata teljesen ingyenes beleértve az alvóhelyeket is. Szerencsére csak ketten vagyunk, helyünk van bőven.
A központi pavilon körül gyerekeknek és fiataloknak kiépített ügyességi pályák vannak. Ez is ingyenes. Egy valódi biciklis paradicsom. Ja… és van büfé és biztonsági szolgálat is.
Kérem szépen ez Törökország. Az első napra 5* adok.
Megtett táv 120 km
Aki idáig elolvasta a történteket és érdekli Gyuri további útjának a leírása az olvashatja a fészbúkon a csoportjában, melynek a címe: Bringával a nagyvilágba. Garantáltan nem fogtok unatkozni, itt olvashatjátok a régebbi írásait valamint majd az elkövetkező túráinak a beszámolóit is.
Innentől kezdve átveszem a szót Gyuritól!
Erre a búcsúra nem lehet felkészülni lelkileg. Tudod, hogy be fog következni de amikor szembesülsz vele akkor nagyon rosszul tud esni. Főleg úgy, hogy előtted van egy kb. 20 milliós nagyváros melyet egyedül kell felkeresned. A lényeg, hogy kölcsönösen jó utat kívántunk, ölelés és hátba veregetés után, ki-ki ment a dolgára.
11.-12. nap
május 25.-26.
Egyedül folytatom az utamat
10-kor búcsúztunk el egymástól mivel Gyuri ment Rodostóba (Tekirdag), ott hajóra száll, Bandirmában kiszáll. Tovább teker Antalyába, ott találkozik egy magyar barátjával és 15 napig tekernek együtt.
Ezután megy tovább Irán irányába, majd Örményországba, Grúziába és onnan haza.
Nekem még van 65 kilométerem Isztambulig, azt elteszem holnapra.
Érkezés kb dél körül. 100 km ma is meg volt erős oldal szélben, ezért is hagytam abba mára a bringázást.
Alvás szálláson, Silivrit elhagyva találtam meg az út menti szállásom, vészhelyzet volt.
Eddig ez volt a legdrágább szállásom a maga 38 Eurójával. Az eddigi szállás költségeken ketten megosztoztunk, most már nincs kivel osztozni. Az árban benne volt a bőséges svédasztalos reggeli, jakuzzi, melyet ki is próbáltam. Ez a szállás sem volt túl foglalva. A reggelinél tízen voltunk.
Ma reggel fél ötkor ébresztett Allah! Utána természetesen visszaaludtam.
Az oldalszél leakart fújni folyamatosan az útról. A mai napon érdekes dolog semmi nem történt csak haladtam az országúton, fogyasztottam a kilométereket. Ha, törik, ha szakad akkor ma Isztambulba érkezés lesz. Mi az a 65 km. Ja, 40km/h oldal szél fúj.