13.-15. nap
május 27-29.
Isztambulban
1460km 13 nap bringázás után dél helyett 16 órakor megérkeztem Isztambulba!
Innen már hazafelé fogom fordítani a bringa kormányát. Maradok egy keveset, kifizettem a szállást az út mentén talált pénzből.
– Még Isztambul előtt megálltam a kisdolgom végezni a szalag korlát mellett és nem hittem a szememnek. 900 török lírát szedtem össze a földről meg egy bank kártyát és egy jogosítványt.
Miközben kerestem a szállásom több kis hotelbe is bementem az egyik hotelos kérdezte, honnan jöttem? Mondtam országunk nevét. Erre ő, ugye ti oroszul beszéltek? Mondtam, hogy még nem!
Nekifogott teát készíteni, kínálni, hogy megbeszéljük az árakat.
Nem ez lett a szállásom.
Közben a bringám egy másik hotel recepcióján parkírozott amíg én felderítettem a környék hoteljeit. Csak rosszabbat, drágábbat találtam, így maradtam itt a Ferah Otelben.
Szerény de de éppen megfelelő egy bringásnak és nem kell felcipelni a bringát az emeletre. Három napig csak elsétáltam mellette a recepción. Ahogy ezt tették mások is. Senki nem piszkálta az éjjel-nappali recepción.
Nyakamba vettem a várost öt óra körül. Itt lakom az Aranyszarv öböl közelében a Galata hídtól nem messze Eminönű városrészben.
Nagyon jó a lokáció mivel gyalogosan könnyedén elérhető a Hagia Sofia a Szultán Ahmed dzsámi a Nagy Bazár a Galata torony és a Galata híd is. A Hagia Sofiába próbáltam bejutni de külön bejárat van a muzulmánoknak és a turistáknak.
A jegyiroda már bezárt a muzulmán bejáratnál lévő biztonságiak nem engedtek be. Látták, hogy nem vagyok igazhitű csak egy gyaúr.
Amúgy 25EUR a belépő.
A talált bankkártyát, jogosítványt leadtam a túristarendőrségen. A pénz pofátlan módon saját céljaimra megtartottam.
A Hagia Sofia előtt volt egy mufti. Jött egy ember és mondom neki, ékes angolsággal, hogy ugyan csinálna már képet a muftival. Kérdezte, hogy honnan jövök? Mondtam. Erre megszólal magyarul, hogy ő meg Nyíregyházáról jött. Lehet, hogy csak ketten voltunk magyarok az egész téren de sikerült kiválasztanom honfitársam. Különösebben nem akart barátkozni nem úgy, mint én. Rövid csevej után ki-ki ment a dolgára.
Alig, hogy elköszöntünk egymástól rázendített a müezzin!
A bazárhoz nem volt szerencsém mivel mire oda értem este kilenckor már zárva volt. Kiderült, hogy csak hét óráig van nyitva. Úgy tudtam, hogy éjjel nappal nyitva tart. Na nem baj. Majd holnap ezzel kezdek.
Szállásomra tartva nagy ünneplő tömegbe botlottam. Kiderült, hogy a Galatasaray futballcsapat eldádázta a Konya csapatát és ezzel ők lettek a bajnokok.
Álomra hajtottam a fejem a szerény hotelemben. Fürdőszoba, WC a folyosón.
Nyugalmam fél ötig tartott ugyanis a közeli minaret müezzine felordított álmomból! Allahra mondom most mi lesz?
Napom városnézéssel telt.
Ebédem paradicsom levessel kezdődött, citrommal próbáljátok ki, nekem ízlett.
Nagy Bazár, Szulejmán Dzsámi, Yeni Dzsámi, Egyiptomi Bazár.
Sirkeci pályaudvart is meglátogattam azzal a hátsó szándékkal, hogy Szófiáig elvitetem magam és a bringám vonattal. A pályaudvarról csak annyit, hogy mindössze öt vágánypárja van. Nemzetközi járatról csak Szófiát, Bukarestet láttam kiírva. Valahol olvastam a neten, hogy Belgrád is van de csak átszállás után.
Gondolkodóba estem de a Gülhane parkban teázás közben elvetettem a gondolatot. Második holtpontomon voltam ekkor azért merült fel a vonatozás.
Az első a Gyuritól történt elváláskor volt.
Megtaláltam véletlenül Mimár Sinan oszmán-török építész sírját, türbéjét. Ő a törökök legnagyobb építésze aki a Szulejmanije mecsetet, Topkapi-palotát is építtette. Ha, kerestem volna akkor biztosan nem találom meg az emlékhelyet.
Három napig egy centit sem kerékpároztam. Itt kell megjegyeznem, hogy a rekum hibátlanul tette a dolgát. Még egy defektet sem voltam képes összeszedni.