16.-17. nap
május 30- 31.
A hazaindulás
Itt vagyok ismét Lüleburgazban a Bisiklet Akademisiben, van itt minden automata mosógép, vasaló egy komplett kerékpárszerelő műhely, büfé, ingyenes szállás. A város üzemelteti.
Reggel nyolckor indultam Isztambulból és 166 kilométer megtétele után 18 órakor értem be a bringa akadémiába.
A helyzet változott azóta, hogy Gyurival itt voltunk.
Akkor csak ketten pöffeszkedtünk a legalább húsz embert befogadó szálláson, most kb. 15-en vagyunk.
Itt van egy Carlos nevű hapsi Madridból és megy tovább Isztambulba. Van egy kínai fiú aki számomra valami ismeretlen kínai városból jött bringával és megy nyugat Európába. Kérdésemre, hogy mikor megy haza azt mondta, hogy még nem tudja. Továbbá érdeklődtem, hogy mekkora lélekszámú a kisvárosa, ahonnan jött azt mondta, hogy kb. 16 millióan laknak ott.
Egy német bringás egyenesen Hong Kongba megy de az is lehet, hogy megy tovább Ausztráliába és új Zélandba. Ezt ő mondta. A többieket nem tudtam megkérdezni, hogy mi a céljuk, mivel mikor én érkeztem ők már indultak várost nézni vagy kajálni. Velük nem is találkoztam reggel sem, korán indultak.
Mikor innen indultam két nap alatt értem el Isztambult olyan szembe és oldal szelem volt. Most meg egy nap alatt lenyomtam ugyanezt a távolságot. 40 kilométert kellett tekernem ahhoz, hogy magam mögött tudjam az isztambuli hatalmas forgalmat és a zajártalmat.
Kétszer öt sáv tele járművel nekem maradt a leállósáv. Nagyon észnél kellett lenni a forgalomban. Volt szerviz út is olyankor azon haladtam, majd vissza a D-100-ra!
Áldás a két visszapislogó tükör. Egyetlen egyszer előzött meg egy autós jobbról de láttam tükrömből mire készül az idióta. Szerencsésen megoldottam egy behúzódással a dolgot.
Ma találtam az úton 200 török lírát így a mérlegem átszámítva 12000 forint. Mint írtam az isztambuli szállásomat is és a mai sörömet is más fizette.
Holnap Edirnénél lépek ki az országból a maradék lírát átváltom levára és Bulgária, Románia a további úti cél, majd a Duna mellett haza szivárgok. Ott már nem lesznek hegyek de addig igen.
Mindenesetre, amit kellet kimostam, hogy reggelre legyen tiszta, száraz holmi.
Túrtam a netet és érdeklődtem is itt, hogy van-e ehhez hasonló hely Törökországban de azt mondták, hogy nincsen róla tudomásuk. A fészbúkon egy török csoportban említették, hogy Mersinben szokott lenni kerékpáros találkozó és ennek időpontjában van valami ingyenes szállás lehetőség.
Edirne felé semmi említésre méltó dolog nem történt. Tekertem a hullámvasúton. Ebben az útvonalban az a rossz, hogy nincsenek fák, látod amerre mégy, hogy milyen az út vezetése. Ameddig a szem ellát nézed, hogy ott vannak a dombok, emelkedők még egy kanyar sincsen.
Edirne előtt egy büfében megebédeltem. Ételem bableves volt piláffal. Ez a piláf igazából nem jött be. Van több féle piláf de nekem ez jutott.
Na, de milyen leleményes nép a magyar! A kettőt összeöntöttem és egész kiváló ételt találtam fel.
Szerencsére a teraszon egyedül voltam még a tulaj sem láthatta, hogy mit művelek az ételével.
Ajándékba kaptam egy teát és egy másfeles ásványvizet a fizetéskor. A törökök már csak ilyenek.
Ismét Edirnében vagyok. Szerettem volna átjutni Bulgáriába de az eső megfogott. Ahogy közeledtem a város felé elkezdett csepegni az eső, majd esni, majd ömleni.
Mit volt mit tennem úgy döntöttem, hogy szállást keresek. Jól tettem mivel az utcákon már hömpölygött a víz.
Találtam is egy kiváló szállodát magamnak és a bringámnak. Míg én az első emeleten szunyáltam a bringám az alagsorban pihent. 7000 forintnak megfelelő lírát fizettem a szállásért, ami a reggelit is fedezte. Ez azért jó mert össze vagy pakolva, megreggelizel és mehetsz az útra. Nem kell boltot hajkurászni kaja után.
Reggel ismét a müezzin ébresztett. Még korán van a reggelihez, visszaaludtam. Reggeli előtt telefon nyomkodásra is volt még időm.