18.-19. nap
június 1- 2.
Újra Bulgáriában
Megcéloztam Plovdiv nevű bolgár várost.
A határátlépés szinte semeddig sem tartott. A bringás felveszi a pléh pofát és elteker az autósok hosszú sora mellett, majd akit éppen kiléptetnek a mögé besorol és ő következik! Így kell ezt csinálni.
Egy nem tudom már nevű településen megebédeltem. Marhahúsleves után sült bárány hús volt ebédem valami vegyes salátával. A leves inkább emlékeztetett a szlovák pacal levesre. Mindegy, azt is szereti a bringás turista. Ehhez is adtak kérés nélkül egy fél citromot. Egy sörrel azért megjutalmaztam magam.
Plovdiv még igen csak messze van előttem de este hat óra körül már nézelődök alkalmas szunya hely iránt.
Egy település végén volt egy a mi nagybani piacunkra emlékeztető hely, ahol voltak kunyhók, faházak. A biztonsági őrt kérdeztem nemzetközi nyelven, hogy tudna-e segíteni nekem? Elutasító bólintása után odébb álltam.
Nemsokára szembe jött velem egy lepukkant benzinkút. Jól szemügyre vettem de olyan mérhetetlen szemét és koszos volt, hogy még takarítani sem volt kedvem.
Már-már arra gondoltam, hogy arra vetemedek, hogy felállítsam a sátram amit az egész túrán még egyszer sem tettem meg, mikor egy mezőn az úttesttől kb 200 méterre megláttam egy tégla épületet a mezőn. A valamikori szebb napokat látott épület talán egy trafóállomás lehetett. Az egész kb 30 négyzetméter. De ezt már csak a szemrevételezés után tudtam felmérni.
Azonnal megláttam benne a fantáziát, sokat nem gondolkodtam az ajtótlan, ablaktalan épület elfoglalásán.
Bekvártélyoztam magam, elkészítettem magamnak az ágyam, melyet egy ajtólap szolgáltatott. Komfortosabbá az önfelfújós matracom és hálózsákom segítségével tettem. Természetesen jó szolgálatot tett a sátor kispárnaként.
Elalvás előtt vacsoráztam, majd fogmosás után álomra hajtottam a fejem. Saját tapasztalat szerint 3-4 nap még belefér mosdás nélkül.
.
Reggeli, pakolás után irány az országút!
Felhajtottam a kiváló minőségű bolgár autópályára, ahogy eddig is tettem a határtól. Szálláskeresés miatt jöttem le róla tegnap.
A leállósávban tekergőztem, magam mögött hagytam Plovdivot és haladtam tovább Szófia irányában. Semmi gondom nem volt a forgalom is nagyon szolid volt.
Egyszer csak mit ad isten látom a tükrömből, hogy jön valami kék villogós autó.
Hát nem rendőr autó volt? De igen.
Ezek a helyszínen felnégyelnek de előtte még fel is akasztanak, elégetnek és a hamvaimat szétszórják a négy égtáj felé, gondoltam.
Megelőzvén engem, megálltak előttem. Na, ezek tényleg a testemet akarják vagy legalábbis a pénzem. Már fejben szoroztam, hogy mennyibe fog nekem ez kerülni?
Két derék rendőröm közül a fiatalabbikkal tudtam angolul szót érteni, melynek során átvettük a KRESZ ide vonatkozó szabályait. Rendesek voltak és azt javasolták, hogy innen ahol állunk 16 kilométerre lesz egy lehajtó és ott hagyjam el az autópályát.
Gondoltam 16 km az nekem 40-50 perc és ők addigra már hol fognak járni?
Természetesen nem hajtottam le a pályáról de ezek a fifikás rendőrök már vártak engem a lehajtó utáni benzinkútnál. Kérdőre is vontak. Mondtam, hogy a kútra jöttem venni kaját meg kólát.
Ez nem hatotta meg őket. Elkérte a telefonom a fiatal srác és beletett egy útvonalat nekem Szófia felé, majd békésen elváltunk.
Nem örültem neki mivel ezzel 40 km pluszt pakoltak a nyakamba ráadásul dimbes-dombos vidékre.
Amikor felnyomtam magam az első domb tetejére már nem tudtam haragudni rájuk.
Egy cseresznye fa ültetvény várt ott engem. A finom ropogós gyümölcsből derekasan fogyasztottam és ezzel helyre is billent a lelki egyensúlyom.
Mostmár csak ismét az éjszakai szállást kell megoldanom. Szállodát, panziót nem találtam a kis falvakban és romos épület sem volt sehol.
Egyszer csak beértem egy településre és vesztére megszólítottam a gyalogjárdán egy fiatalembert, kérdeztem tőle tudna-e mondani valami szobát, hotelt a közelben.
Azt mondta, hogy menjek vele. Bringámat tolva követtem őt. A házukhoz mentünk, ahol lakott a feleségével, apjával, anyjával. Az egészet nem mesélem el a képek magukért beszélnek. Jó éjszakát!