20.-22. nap
június 3- 5.
Hegyek között
Elhagyva vendéglátóimat ismét az úton találtam magam.
Szófiába nem mentem be mivel a tervem Vidin elérése volt, mely település a Duna mellett van és a túloldalon pedig már a romániai Cafalat.
Montanát céloztam meg amelynek az lett a következménye, hogy először jöttek a dombok, majd a hegyek. Nem szégyen de bevallom, hogy igen sokat toltam a bringát. Volt néha szusszanásnyi egyenes is ahol tudtam tekerni. Jellemzően ez településeken volt.
Leginkább felfelé vezetett az út.
Az egyik faluban üldögéltek öregek a ház előtti kispadon, tőlük érdeklődtem szállás iránt. Vicces kedvükben lehettek, mert mondták hogy két kilométerre lesz egy szálloda.
Szuper gondoltam mivel már igencsak hideg volt a hegyekben ezért nem terveztem a szabadban alvást.
Ez a két kilométer 16 lett. Nem tévesztettem el mivel a szálló neve az volt, amit mondtak.
Valószínűleg nem akartak elkeseríteni, hogy mennyi vár még rám. Azon aggódtam, hogy mit csinálok, ha nincs is hely a hotelben.
Szerencsére volt hely ráadásul megfizethető áron. Reggelit ugyan nekem kellett megoldani de üsse kő. A szoba irgalmatlanul hideg volt. Takaró volt bőven. Lefekvés előtt egy fél órán keresztül folyattam magamra a meleg vizet, hogy átmelegedjek.
Elalvás előtt az járt a fejembe, hogy hogyan fogom megmászni a hegyet.
A reggel nyolc óra már a rekumon talált, miután kicsekkoltam a hotelből. Enni, inni valóm volt elindultam felfelé.
Többször le kellett szállnom és tolnom a bringát. Elérkeztem egy magaslatra, ahol szerintem egy volt úttörő tábor vagy valami hasonló lehetett romos állapotban.
Elgondolkodtam rajta, hogy milyen jó lenne ott aludni, ha nem lenne még csak 11 óra.
Éppen egy buszmegállóban pihiztem, falatoztam amikor eleredt az eső. Nem örültem neki, mennem kellett hiába vártam, hogy el álljon. Talán még most is esik.
Szumma-szummárom a mai egész napi tekerésem 55 kilométer lett a hegyek miatt. Szállásom egy útba eső falu kis panziója volt szinte ingyen.
Reggelre kelvén az járt a fejemben, hogy segítséget fogok kérni a hegymászáshoz. Semmi kedvem nem volt megismételni az előző napi csúcs, 55 kilométeres haladást. Tiz kilométer bringázás és tolás után elkezdtem stoppolni.
Hangról meg tudtam állapítani, hogy teherautó jön vagy személy. Megfordulni, integetni csak a tgk-t volt értelme leinteni a bringa miatt.
Csoda történt mivel a negyedórányi stoppolás után megállt egy ponyvás autó. Ez kell nekem.
Kérdésemre, hogy merre megy nem tudott rossz választ adni, mivel az út vagy Vidinbe vagy Lomba vagy Mezdrába visz. Nekem bármelyik jó.
Akkora szerencsém volt, hogy hihetetlen, mivel Vidinbe igyekezett a sofőröm.
Gondosan elhelyeztük a bringát a koporsók között és uccu neki egyszerre Vidinbe érkeztünk.
Közben megtudtam, hogy a koporsókban nincsen senki majd csak ezután veszik használatba.
Tizenegy órakor tett ki az emberem az autójából, aki egy korai nyugdíjas rakétás katona volt a bolgár hadseregben.
Vidinből már csak 140km volt Turnu Severin. Kipihenten fogtam hozzá a bringázáshoz abban a tudatban, hogy magam mögött hagytam a hegyeket.
A Booking.com-on foglaltam szállást a városba. Ez is hibátlan kis hotel volt megfizethető áron. Némi élelmiszer, sör beszerzése után a kilenc óra ismét a szobámban talált.