23.-25. nap
június 6- 8.
Erdélyen át és egy meglepetés …
Reggelizés után megcéloztam Temesvárt, Orsova érintésével haladtam a Duna partján célom felé.
A Decabal emlékmű alatt ismét elhaladtam most képet nem készítettem nem úgy, mint 10 évvel ezelőtt.
Alvás egy sporthotelban történt még Temesvár előtt. Egy jelentéktelen kis faluban volt ez egy futballpálya mellett.
Kérdeztem a recepcióst, hogy hová tehetem a bringám? Mondta, hogy nyugodtan hagyjam az épület előtt, nem lesz baja. Aha, persze, nekem még haza is kell jutnom a biciklimmel. De kezemre játszott a szerencse, mivel bejelentkezéskor mondták, hogy éjjel nincsen recepció a ki-belépés az ajtó mellet lévő kód olvasóval volt lehetséges.
A kódot megadták és azt is megtudtam, hogy kilenckor mindenki elhúz haza. Így a bringám bekerült éjjelre az épületbe. Nyugodtabban alszom, ha biztonságba tudom a holmijaimat.
A hotel alvásra tökéletesen megfelelt. Az ár kaját nem tartalmazott, magamnak kellett megoldanom az étkezésem. Vacsorámat a fürdőszobában főztem meg, mivel ott nem volt füst érzékelő. Még jó, hogy felnéztem a mennyezetre a szobában, ahol viszont volt.
Egy gyalogos hölgytől érdeklődtem először és elvezetett egy szállodához. Ez szerintem úgy tíz éve már zárva lehetett a kinézete alapján. Ezután elővettem a telefonom és a google térképen láttam meg a fent említett sportszállót.
Temesvárt magam mögött hagyva indultam Kiszombor határátkelő felé, ahol találkozóm volt Horváth János rekus barátommal akivel már több közös túrán bicikliztünk együtt, de erről majd később.
Ez a nap is csak a haladásról szólt. Útközben semmi említésre méltó dolog nem történt. Kivéve egyetlen mozzanatot mikor is arra lettem figyelmes, hogy Biled településen szemből valami elvetemült ember közeledik felém egy furcsa biciklivel.
Ahogy közeledtünk egymáshoz, lett számomra egyértelmű, hogy bizony az egy rekumbensen közlekedő ember. Mekkora volt a meglepetés mikor kiderült, hogy nem más, mint Kupsza Jani barátom volt aki éppen Erdélybe vezető túráját csinálja.
A beszélgetésünk során kiderült, hogy az előző éjszakát Horváth Jani makói házában töltötte. Majd egy órányi rövid eszmecsere az út szélén elegendő volt arra, hogy utána jó utat kívánjunk egymásnak és ki-ki ment a dolgára.
Kiszomborra elém jött Jani bringával és onnan már együtt folytattuk utunk Makó felé. Időnk volt rengeteg ezért Jani megmutatta kedvenc helyeit a Maros partján, ahol ifjúságának éveit töltötte.
Utána megcéloztuk a házát, megmutatta az ágyam ahol fogok aludni. Megtapogattam az ágyat és szinte még éreztem valami melegséget.
Még nem volt ideje az ágynak kihűlnie Kupsza Jani után. Vendéglátóm nem sajnálta tőlem az ételt, italt melyet ezúton is nagyon köszönök!
Úgy gondoltam, hogy reggel elköszönök Janitól és megyek egyedül Kecskemét felé, ahol fogadókészség mutatkozott irányomban.
Nem így lett mivel Jani volt olyan kedves és ő is felkapott a rekujára elkísért Mártélyig, itt váltunk el.
Makó Kecskemét nem egy nagy távolság, mindössze 120 km, ezt letudva érkeztem Kristóf Tamásékhoz.
Ezúttal ő és kedves felesége voltak a vendéglátóim. Ételből, italból jó szóból itt sem volt hiány. Éjszakába nyúló beszélgetés után álomba szenderültünk.
Elalvás előtt szóltak, hogy korán kifognak dobni a házukból, mivel ők dolgozó emberek, menniük kell gályázni. Közösen elfogyasztott reggelink után közölték, hogy kívül tágasabb. Persze nem ezekkel a szavakkal, hanem sokkal kedvesebben.
Köszönök mindent főleg, hogy a terhetekre lehettem, megakaszthattam és kizökkenthettelek benneteket a hétköznapi mindennapi életetekből!