26. nap
június 9.
Végre itthon
Hazafelé tartva az járt a fejemben, hogy miért is mentem Isztambulba? Kellett nekem ez?
Végül is nem vettem meg az irhabundát amiért indultam. Persze ezt csak viccnek szántam az elején.
Edit lányom indulásom előtt próbált a lelkemre beszélni, mondván jól meggondoltad ezt a túrát? 70 éves vagy, mi lesz veled az úton, ha valami baj ér?
Természetesen kötöttem biztosítást, mely fedezte volna porhüvelyem hazaszállítását is végső esetben.
Mi lenne, ha itthon maradok akkor is érhet baj, mondtam de lebeszélni nem tudott.
Az is adott egy lökést, mikor Gyuri barátommal, egykori sporttársammal februárban voltunk egy előadáson ami a Balkánról szólt, feltette a kérdést. Jössz velem Törökországba? Mikor akarsz menni, ha nem most? Majd, ha 80 éves leszel?
Az indulásunk ideje még bizonytalan volt, mivel ő menni akart Iránba és még nem kapta meg a vízumot.
Egyszer csak hívott, hogy meg van a vízum! Két nap múlva indulás! Be vagy már pakolva, kérdezte?
Annyira nem voltam bepakolva, hogy még a pakklistámat sem néztem át, vajon mit fogok itthon felejteni, ami nélkülözhetetlen?
Ezután egy kicsit felgyorsultak az események, behajítottam a táskákba a cuccot, innen már nem volt vissza út! Illetve volt mert már haza is érkeztem, nyilván.
Nem akartam senkinek semmit megmutatni, hogy ilyen idősen is lehet nagyobb túrát csinálni, kizárólag saját magam miatt mentem Isztambulba. Mindig vonzott és érdekelt a kelet varázsa! Germánusz Gyula után szabadon.
Még valamikor a távoli 1973-ban, mint hátizsákos turista jártam már Törökországban. Isztambul, Bursa, Tekirdag, Cannakkale, Ephesus, Trója, Izmír, Antalya, Alanya, Anamur, Ankara városokban fordultam meg.
Összefoglalva a túrát, sok élményt és tapasztalatot szereztem, melyeket talán egy következő alkalommal tudok hasznosítani.
A látnivalók az út során fontosak de az út maga a kaland. Ott vagy az ismeretlenben, mindent magadnak kell megoldanod. Elég, ha arra gondol az ember estefelé, hol fog aludni? Mikor ott vagy a bookingon foglalt szállásod előtt és nem tudsz kontaktálni a szállásadóddal, mert nem törölte a régóta nem üzemeltetett szállás helyét akkor kell rögtönözni. Egy ízes káromkodás után előveszed a B tervet, ami nincsen. Rögtönöznöd kell de mindig van valami megoldás.
Lényeg a lényeg, hogy elérkezve a Naplás-tó partjára otthonomtól 8 kilométerre, leültem egy kicsit egy padra és átgondoltam utamat. Megérte a fáradtság? A választ szerintem tudjátok!